Ha bizonytalan tünetekkel küszködik a páciens és nem tudja hová forduljon vagy góckutatás irányában kellene összefoglalni és szervezni a betegutat, akkor a legjobb, ha ezt a szakterületet választja. A belgyógyászat olyan orvosi szakterület, amely az emberi test belső szerveinek gyógyításával foglalkozik. Külön szakágak foglalkoznak a belgyógyászat részterületeivel. (pl.: nephrológia, kardiológia, pulmonológia a kardiológia, a gasztroenterológia). A belgyógyászathoz tartoznak az egész szervezetet érintő, valamint a különböző szervek elváltozásai. (Ilyen lehet pl: a magas vérnyomás (hipertónia),a hormonrendszer problémái vagy a cukorbetegség (diabetes mellitus) a pajzsmirigy megbetegedései). Fontos, hogy az összes rizikófaktor felderítésre kerüljön és azokat pozitív irányban befolyásoljuk. A betegségek szakszerű kezelésével megelőzhetőek a szövődmények kialakulásának lehetőségei.Mikor forduljunk belgyógyászhoz? A belgyógyászat az, amely leginkább integrálja az általános orvosi gyakorlat szintjén a többi orvos-szakmát a megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció szempontjából. Mi történik egy általános belgyógyászati vizsgálaton? A vizsgálat lényege: a kórtörténeti kikérdezés, melyhez hozzátartozik páciens korábbi betegségeinek ismerete, a gyerekkori betegségek és azok szövődményei valamint a családi kórtörténetnél felsorolt szervrendszeri megbetegedések. Nagyon fontos a családban előfordult kórképek életkori megjelenése vagy a családi halmozódás. Mindig ki kell térni az allergiára beleértve a légúti, táplálkozási és gyógyszer allergiát is.

Ha van családban előforduló betegség, akkor különös figyelemmel kell odafigyelni:

• a szív-érrendszeri (magasvérnyomás, szívinfarktus, érszűkület, trombózis, embólia),
• a gyomor-bélrendszeri (máj, epebetegség),
• az anyagcsere (cukorbetegség, zsíranyagcsere eltérések),
• endokrinológiai (belső elválasztású mirigyek, hormonok),
• légzőszervi,
• urogenitalis (húgyúti),
• mozgásszervi megbetegedésekre,
• az autoimmun és fertőző betegségekre,
• a fejlődési rendellenességekre és a daganatos kórképekre.

A fizikális vizsgálat során vizsgálja az orvos:

• az általános belszervi állapotot,
• a test fejlettségét,
• a páciens tápláltságát.

Megfigyeli:

• A bőr, látható nyálkahártyák színét.
• Tapintja: a pajzsmirigyet, nyirokcsomókat.
• Kopogtatja, és hallgatózással vizsgálja: a mellkast, tüdőt, szívet.
• Tapintja: a perifériás ütőereket, nyaki ütőeret és megtekinti a visszereket, esetleg vérnyomást mér. A has tapintására kitérhet:
• ahol a májat, lépet tapintja,
• a has érzékenységét vizsgálja,
• kóros rezisztenciát, sérvet keres,
• megállapítja a műtéti hegeket.

Ide tartozik még a mozgásszervek és az idegrendszer vizsgálata. Az orvos a fizikális vizsgálathoz gyakran kiegészítésképpen, készíthet EKG vizsgálatot. Szűrőjelleggel: a tünetek, panaszok, kórtörténeti adatok ismeretében, vagy Diagnosztikus sorrendet állít fel: a tünetek okának kiderítésére, amely a laboratóriumi vizsgalatok, képalkotó vizsgálatok és további szakorvosi konzultáció megszervezésével történik. A korábbi leletekre kitér és egybeveti a friss leletekkel a kiértékelésnél. Nemcsak a jelen állapotfelmérése fontos a terápia megválasztásában, hanem a korábbiakhoz képest bekövetkezett változás is, amely alapján dönteni tud. A betegségének megfelelően gondozásba veszi a pácienst, ezáltal folyamatosan követi, monitorozza az egyes megállapított eltérések mértékét.